Az önátírós nyomtatványok a több példányos kiadványok, pl. számlák, szállítólevelek, megrendelőlapok. Az önátíró papír nagy előnye, hogy csak a felső lapra kell leírni az adatokat, és a további lapok vegykezelésének köszönhetően az információk a további példányokra is átíródnak. Egy ilyen önátírós alap egységet garnitúrának nevezünk. Az oldalak adattartalma lehet azonos, vagy változó a garnitúrán belül. Az egyes lapokat a későbbi könnyű megkülönböztethetőség érdekében érdemes különböző színnel nyomtatni, de van lehetőség arra is, hogy az egyes lapok más-más anyagában színezett önátíró papíron készüljenek, így könnyen el lehet különíteni őket, pl. a vevőnek vagy a szállítónak szánt lapok. Az önátírós nyomtatványokat lehet garnitúránként ragasztani, vagy tömbösíteni. Egy garnitúra legfeljebb hat lapból állhat. A tömböket és garnitúrákat lehet sorszámozni, vagy vonalkóddal ellátni.
A tömbök lapjait perforálni kell, hogy könnyen ki lehessen tépni a lapokat (kivéve a tőpéldányt). Igény szerint lehetőség van egyedi számlatömbök és egyéb szigorú számadású bizonylatok gyártására is. Tömbösítés esetén érdemes fedőlappal ellátni az elkészült nyomtatványtömböt. Ez tartósságot biztosít a kiadványnak.
A nyomtatványok tervezésekor figyelembe kell venni a rá kerülő információk mennyiségét, és a kézzel történő kitöltés méretkritériumait is. A szerződéses feltételeket (ÁSZF) érdemes az ügyfélpéldány hátoldalán elhelyezni, ezzel így nem kell külön kinyomtatni azokat. A költséghatékony gyártás érdekében tanácsos szabványos papírméretekben gondolkodni. A nyomdai megrendelés pontosításánál meg kell adni a garnitúrák lapszámát, és hogy egy tömb hány garnitúrából álljon.